Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Kommunikáció Fáy Miklós, Népszabadság, 2005. december 31. – Jó napot kívánok! – Üdvözlöm. Miben segíthetek? – Angolul szeretnék tanulni. – Parancsoljon. Tanult már valaha valamilyen nyelvet? – Csak az iskolában, oroszt. – Értem. Tehát teljesen kezdõ? – Teljesen. – Mennyi idõs? – Ötvenhárom múltam novemberben. – Hm. – Probléma? – Dehogy. Iskolánkban a legfiatalabbtól a legidõsebbig, ahogy mondani szoktuk, 5 és 105 között mindenki megtalálja a neki megfelelõt. – Akkor pont középen vagyok. – Ahogy mondja. Megkérdezhetem mégis, hogy miért akar angolul tanulni? – Tudja, taxisofõr vagyok... – És meg akarja értetni magát az utasokkal? – Pontosan. – De hát ehhez nem kell iskolába járnia. Elég, ha megtanul néhány kifejezést. A taxi például angolul is taxi. Vagyis cab. Nemzetközi dolog, megértik úgyis, hogy taxi. – És hogy mondják a nyugtát? – Receipt. – Mint a recept. – Körülbelül. A köszönömöt biztosan tudja. – Tudom. Az összeget meg kiírja a taxióra. Borravaló? – Tip. – Ha van valami kívánsága az utasnak, hogy merre menjünk, akkor mit mondjak neki? – Mondja csak így, egyszerûen: which way. – Which way. Menni fog. Úgyis utcaneveket válaszolnak majd, azt megértem. Nagyon vicces, amikor beülnek a turisták, és azt mondják, Keleti pu, meg Déli pu. Azt hiszik, azt úgy kell mondani. – Lényeg, hogy megértik egymást. – Persze. – Akkor ennyi? – Azt hiszem. Köszönöm. – Nincs mit. – Ja, még valami. Majdnem elfelejtettem. Azt hogy mondják, hogy: a rohadt anyádat, ne türelmetlenkedj, nem látod, hogy dugó van mindenfelé? – Fuck your mother, be patient, there is a traffic jam everywhere. – Hosszú. – Fölírom. – Nagyon köszönöm. – Igazán nincs mit. Fáy Miklós Kommunikáció, Népszabadság, 2005. december 31.